Képtár
Villány-Siklósi borvidék
Publikált: 15/09/2012 közzétette: wineroutes.hu
VILLÁNYI BORVIDÉK
Területe: 2 100 ha
Klíma:
A pécsi borvidékhez hasonlóan szubmediterrán jellegű - de annál valamivel csapadékosabb és szelesebb; meleg és elég száraz időjárás, viszonylag hosszú tenyészidő jellemző. Hőösszegben és fényben a leggazdagabb borvidékünk. A több oldalról védett lejtők melegét a Földközi tenger vidékéről beáramló meleg levegő felerősíti, ezáltal kedvező mikroklíma alakul ki.
Történelem:
Villány már a történelem előtti időkben lakott volt, amit bronzkori leletek is tanúsítanak. A szőlőművelés eredete feltételezhetően a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. A Szársomlyó hegy oldalában feltárt római kori oltárkő felirata 50 ha. szőlőtelepítést dokumentál.
Honfoglalás után a területen a Kán, Kalán és a Bor nemzetség telepedett le. Később valószínűleg királyi birtok volt.
A tatárdúlás után a magyarság elsősorban a várak (ezen a borvidéken Siklós és Szársomlyó) környékén művelte a szőlőt. Erre utal IV. Béla király 1247-ben - a szársomlyói vár alapítólevelében - említi Harsány határát a szőlőkkel.
A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult, de a szőlőtermesztés nem szűnt meg, mert a közeli falvak lakói a villányi szőlők egy részét tovább művelték. A mohácsi vész idején a terület Perényi Péter tulajdonában volt. Az elpusztult magyar faluba a törökök szláv, rác népességet telepítettek. Ők hozták magukkal a Kadarka fajtát, és a héjonerjesztéses vörösborkészítés technológiáját. Az 1687-es győztes nagyharsányi csata után újabb rác (szerb) nemzetiségű lakosokat telepítettek be.
A megfogyatkozott szőlőterületet gyorsan pótolták, tovább növelték. A török uralom alatt megfogyatkozott lakosságot a XVII. század végétől folyamatosan, szervezetten pótolták főleg német nemzetiségűekkel. Betelepülésük jelentős változásokat okozott a szőlőtermesztésben és a borászatban. Magukkal hozták "Portugieser" azaz a Kékoportó szőlőfajtát is.
A falvak közelében pincesorok épültek. A kis présházakból nyílnak a rövid, ritkán elágazó nem mély pincék. Itt történt a leszüretelt és szekéren álló nagy hordókban odaszállított termés feldolgozása, erjesztése. A Villányi bor egyre nagyobb hírnévre tett szert, jelentős exportárú volt.
A filoxéra ezeket a szőlőket sem kímélte. A rekonstrukció a már más borvidéknél is ismert változásokat hozta.
1912-ben pezsgőüzemet létesített Schaumburg - Lippe féle uradalom.
Talaj:
A Tenkes-hegy triász mészkőből, a Villányi-hegység pedig a kréta korban kialakult pikkelyes felépítésű mészkőből áll. A hegységet több méter vastagságban lösz és meszes agyag borítja. A gerincen köves váztalajok és rendzinák, a déli lejtőkön csernozjom barna erdőtalajok és Ramann-féle barna erdőtalajok jellemzők. A domboldalon gyakori és jelentős az erózió.
Jellemző szőlő:
Hagyományosnak a kadarka, kékoportó, kékfrankos fajta tekinthető. A filoxéra után francia eredetű fajtákat is telepítettek, mint például a cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot. Villány térségében a vörös-, Siklós határában pedig a fehérborszőlő-fajták az uralkodóak,
olaszrizling és a hárslevelű.
Vörösborait a rubin- és gránátvörös szín, az intenzív illat, a testesség, a lágyság és a bársonyosság jellemzi, már-már megközelítve a mediterrán vörösborok tulajdonságait. A vörösborok mellett rosét és fehérborokat is készítenek.
A fehérborok fajtajellegesek, illatban és zamatban gazdagok, harmonikusak.
