Képtár
Móri borvidék
Publikált: 14/09/2012
Területe: 799 ha
Klíma:
Éghajlata általában a Dunántúl északi részeire jellemző és hazai viszonyainkat tekintve közepes értékű a szőlőtermesztésre. A hegyek, dombok déli, délnyugati oldalain a kedvezo mező- és mikroklíma viszonylag jó termőhelyi viszonyokat alakít ki.
Történelem:
A történelem korai szakaszából is vannak leletek az újkokorig visszamenőleg. Bizonyíthatóan a rómaiak alapozták meg a szőlőtermesztést, amit az Avarok is folytattak. A honfoglaláskor már lakott település volt a mai Mór helyén. Ide telepedett le a honfoglaláskor Árpád törzse.
A települést I. László király 1080 körül az egri püspökségnek adományozta.
1327-ben Károly Róbert Csókakő várához csatolta, ami a Csák nemzetségbeli Csák Péter és Csák István birtokában volt.
A XIV. századi iratok már rendszeresen említik a szőlőt.
Mór község nevével csak a XV. században találkozunk. A kódexek tanúsága szerint a vidék szőlőkultúrája a XVI. századig szépen kifejlődött, de nem került külföldre. Ezt a kort úgy jellemzik, hogy a megtermett bor sok, a jó ivóvíz pedig kevés. Ezért a legtöbb helyen - védekezvén a betegségek ellen is - rászoknak a borivásra.
A török hódoltság akasztotta meg itt is a fejlődést. A felvonuló csapatok pusztítási miatt a vidék csaknem elnéptelenedett. Emiatt pusztultak el szőlői is.
A XVIII. század tehát már nem annyira folytatása a régi szőlőkultúrának, hanem megalapozási időszaka egy új gazdasági korszaknak. Valószínűleg ekkor találkozott és forrott össze a borvidék és az Ezerjó története. Az elpusztult, elmenekült lakosság helyett német telepesekkel népesült be a vidék. Ekkor telepedtek le Mórott a Kapucinusok is, akik a környék legjobb szőlőművelői lettek.
A múlt században a borvidék jelentősége egyre növekedett. Volt időszak, amikor a nagy külföldi kereslet folytán a tokaji borok után a móri borok értékesültek a legmagasabb áron.
A homokkal kevert lösz és a homok talajokon a filoxéra kevesebb gondot okozott, mint a kötöttebb talajú borvidékeken.
1901-ben kérvényezte Mór község képviselőtestülete, hogy "Mór és vidéke, mint önálló borvidék szerepelhessék", mert addig a Neszmélyi borvidékhez tartozott.
Talaj:
A Vértes-hegységet triászkori karbonátos alapkőzet borítja. Előterében a talajgenetikai alapokat későbbi korok üledékkőzetei (lösz, pannonagyag, homok, kavics) képezik. A borvidék talajának több mint a fele lösz és homokos lösz. A térségben váztalajok, kőzethatású humuszkarbonát és rendzina talajok, barna erdőtalajok és csernozjom talajok találhatóak.
A Móri-árok egységes mezoklimatikus bélyegeket mutat. A széljárás uralkodó irányát az árok nagymértékben befolyásolja. Szellős, huzatos jellege előnyös a gombabetegségek háttérbe szorításában és a fagyveszély csökkentésében. A terület éghajlati és talajadottságai miatt vízben viszonylag szegény.
Jellemző szőlő:
Csak fehérbort termelnek. A Móri borvidéket régebben az ezerjó hazájának nevezték. Az ezerjó azonban sok szempontból (fagyérzékenység, minőségromlás stb.) nem alkalmas magasművelésre. A borvidéken ezért nagyobb részarányban telepítettek más fajtákat is: leánykát, zöld veltelinit, irsai olivért és chardonnayt. A móri borok kellemes illatúak, testesek, tüzesek.
