Képtár
Bogács borút
Publikált: 14/09/2012 közzétette: www.utazzitthon.hu
A Bükkaljai Borvidék 19 településén 15 hegyközség működik. Jelenleg Tibolddarócon van egy 4000 hl-es feldolgozó, palackozó a Mezei Pincészetben.
Területe: 1688 ha
Klíma: A Bükk vonulata észak felől védi a hideg szelektől, s kedvező mikroklíma alakul ki a déli, délnyugati lejtőkön.
Talaj: Riolittufán kialakult fekete nyiroktalajok, barnaföldek és agyagbemosódásos erdőtalajok találhatók meg. A termőhelyi adottságok kiválóak.
Pincék: Általában a kis pincékben oxidatív módon készítik a bort, de a fehér fajtáknál már a nagyobb pincészetek reduktív borokat, rose és barrique borok is készítenek. Bükkalja borai hasonlóak az egriekhez, de valamivel magasabb a savtartalmuk. A borok száraz és félszáraz minőségben készülnek, de az újabb fajtákból (Zengő) félédes borok is megtalálhatók
Telepítésre ajánlott szőlőfajták: Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Királyleányka, Leányka, Olasz rizling, Szürkebarát, Blauburger, Kékfrankos, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Duna gyöngye, Kadarka, Kékoportó, Merlot, Pinot noir, Zweigelt.
Leírás: Nagymiskolc területéről már az ősember gyűjtögető gazdálkodásáról is sok bizonyítékkal rendelkezünk, őstermelésre pedig a legrégibb időkből vannak adataink. A honfoglalást követő századok alatt a termőföld még kevés területet foglalt el, de a népesség növekedésével egyre több területet hódítottak el a cserjés domboldalakból. A legkülönbözőbb gyümölcsfajok megtelepedésére voltak alkalmasak ezek a területek és a még megbecsültebb szőlő, a bortermelést jelentő növény felkarolására. A vadszőlő ugyanis mint a Magyar Középhegység őshonos növénye már ismert volt. Termését már a jégkor végétől az ősember is ismerte.
A szőlőművelés kezdeteiről keveset tudunk. Egy 1313-ban megjelent oklevél említi először a szőlőt és sejteti, hogy a szőlőtermesztés a helyi mezőgazdaság fontos ága. Az említett szőlőbirtokot a Pálos szerzeteseknek adományozta Ernyefi István, a diósgyőri vár akkori ura. 1503. február 11-én Ulászló megerősíti a város korábbi borszabadalmát: ?Miskolcon idegen bort nem árulhat, aki ez ellen vét, a bévitt bort elveszíti.? Ekkor már nem csak a Diósgyőrt övező déli fekvésű dombok és Miskolc melletti Szinva pataktól északra fekvő dombvonulatok a szőlőkultúra virágzó területei.
1798-ban Pesten megjelent "Statistik des Königreichs" című gazdasági munkában érdekes megállapítás található: "A tokaji, soproni és a ruszti bor kereskedelméből származó jövedelmet a miskolci megelőzi." Ennek oka volt az is, hogy egyes Hegyaljai szőlők mustjai is a miskolci pincehálózatban érlelődtek és innen kerültek külföldre. E hatalmas pincehálózat legöregebb pincéi még középkori eredetűek, de a hálózatuk a XVII-XVIII. századra fejlődött ki. A XVIII. században a fő fajták Gohér, Furmint, Hárslevelű, Bátai, Demjén és Fejér szőlő.
Az 1828-as jobbágyösszeírásból tudjuk, hogy Borsod lakosságának szegényebb rétegei többek között Miskolc szőlőiben kerestek munkát. Tibolddaróc a XIX. és a XX. században híres pezsgőalap-bort termelő vidéknek számított. Erre Olaszrizlinget és Furmintot használtak.
2002-ben tibolddaróci székhellyel megalakult a Bükkaljai Borút Egyesület, amelynek jelenleg már 50 tagja van. Szolgáltatásaikkal és tevékenységükkel azt a célt kívánják elérni, hogy a Bükkaljai borvidék felzárkózzon más élen járó borvidékekhez.
