Képtár
Balatonboglári borvidék
Publikált: 15/09/2012 közzétette: forrás: delbalatoniborut.hu
Honfoglaló elődeink a Kaukázus vidékén ismerték meg e növényt. Szent István államalapítását követően Pannonhalmán alakult ki a bencés szerzetesrendrend magyarországi központja (1002) -, majd I. András a Tihanyi Apátságot (1055), ezt követően Szent László királyunk a közeli somogyvári apátságot a franciaországi Saint-Gilles szerzeteseinek meghívásával (1091) alapította meg. A magyar királyok adományozó levelei szerint a szerzetesek jelentős birtokokat kaptak, szántókat, erdőket, legelőket, szőlős kerteket és gyümölcsösöket is. Joggal feltételezhetjük, hogy a kor legfejlettebb kertészeti eljárásait alkalmazták a szerzetesek ezen a vidéken is. A kolostor környezetében a lakosság is egyre több szőlőt telepített.
A Somogy Vármegye címerét 1498-ban II. László királytól kapta, e címer központi helyén egy szőlőfürtöt tartó kar látható. Az adománylevél szerint ebben a vármegyében olyan bőségében van a bor, hogy ezáltal országunk leggazdagabb vármegyéihez sorolható Somogy Vármegye. E virágzó szőlőtermesztésnek a másfél évszázados török hódoltság vetett véget, majd később az újjáéledő szőlőkultúrát a múlt század végén a filoxéra pusztította el.
A XX. század első felében Kőröshegy, Látrány, Kéthely voltak a legjelentősebb szőlőtermelő községek. Az utóbbi fél évszázadban a borvidéken kiegyenlített és megbízható minőséget adó szőlőtermelés és borászat alakult ki. A megalapozója a Balatonboglári Állami Gazdaság, mai nevén a Balatonboglári Borgazdasági Rt volt. Napjainkban tizenhat hegyközség területén közel 4000 gazda termel szőlőt. Az elmúlt 10 évben a tulajdonszerkezet átalakult, kifejlődtek a családi pincészetek, színesítvén ezzel a borvidék kínálatát.
A borvidéken a lösztalaj az uralkodó. E talajtípus viszonylag mélyrétegű, jó tápanyag és vízgazdálkodású. Ennek köszönhetően nincs vízhiány, amely akadályozná a szőlő élettevékenységét, a cukor-, sav-, aromaképződést, nem égnek el a savak, nem tompulnak le a zamatok és illatok. A jó bor egyik legnagyobb értéke a sav, ennek mennyisége, összetétele, finomsága, eleganciája és az ehhez kapcsolódó aroma-, illat-, zamatanyagok harmóniája.
Kitűnő feltételei vannak itt a könnyed, harmonikus muskotály borok és pezsgők valamint más fehérborfajták készítésének is. Elterjedtek azok a fehér szőlőfajták fajták is, amelyek alkalmasak a ma oly kedvelt gyümölcs illatú, könnyű, elegáns borok, illetve pezsgők előállítására. Az egyes évjáratok között nincsenek nagy különbségek, finomak a savak.
A VÖRÖSBOROK esetében inkább a burgundiai típusú gyümölcsillatokat, zamatokat adó vörösborok készítésére alkalmas ez a vidék. A termesztett vörösborszőlő fajták: Kékfrankos, Pinot noire, Merlot, Cabernet Sauvignon. A vörösborainkra is a szép savak, illatok a jellemzőek és kevéssé a fanyarság és testesség.
Magyarország történelmi borvidékei között ez a borvidék nagyságrendileg az ötödik helyen áll, de ez a hely sokkal előkelőbb akkor, ha az értékesített borok és pezsgők palackszámát, illetve árbevételét nézzük. A fehér boraink és a pezsgők minősége a korszerű, folyamatosan megújuló borászati eljárásoknak köszönhetően meggyőzte a tapasztalt, igényes fogyasztót és új szakértő barátokat nyer meg a fiatal nemzedékek köréből. A boraink visszatükrözik a balatoni napfényt, pannon derűt sugároznak a családok asztalán.
Boglári pezsgők
A pezsgőisten ajándékaként született meg egykor Franciaországban a pezsgő. A pezsgőkészítésben kétféle ízlésvilág dominál, a fajtára és az autolízisre épülő ízlésvilág. A boglári pezsgőket ezüstösen fehér, zöld-fehér szín, légiesen könnyű, szénsavdús, finom illat és zamat jellemzi. De az igazi élvezet a szájban realizálódik, amikor a pezsgő gyöngyei szétrobbannak, közben rengeteg illat-, zamatanyag szabadul fel és ekkor valóban azt érezhetjük, hogy a "csillagokat isszuk", mint ahogy annak idején Dom Perignon felkiáltott.
